Félre értések

Persze sok fajta félre értés van. Van, ami lényegtelen és van, ami nagyon is lényeges. Én szokás szerint a nagyon is lényeges félre értést fogtam ki. Megint, naná. Mi lett volna, ha Zsófika nem a lényeges félre értést fogja ki? Valami teljesen abnormális jó dolog…

- Zsófi! Jól áll! – köszöntött Máté.

- Szia! Köszönöm.

- Itt szeretnék lenni az első fotózásodon, igaz még nincs ajánló-fotósorid, de majd lesz. Na, de akkor menj és vetkőzz.

- Rendben, de Máté… Figyelj, tőlem senki nem kért méretet meg semmi…

- Figyelj Zsófi, szerintem akármekkora vibri beléd fér. Na, menj.

- Tessék? Vibrátor?

- Hát egyelőre bőrcuccos fotózásod még nem lesz.

- De, én divatmodellnek és nem pornósztárnak jelentkeztem!

- Mi? - Mondom! Bassza meg! Akkor most a jó kis prostim valahol a Gucci kampányban pózol, mert valamit elbasztak!

- Izé, én mennék.

- Jó, rendben. Ne haragudj, nekem fel se tűnt, hogy nem ugyan azt a nevet kaptam. – mentegetőzött Máté.

- Jó, oké. Semmi baj! A legjobb helyeken is előfordul. Sziasztok! – gyors kijöttem a stúdióból és ki fele jövet szembe is tűnt a ’ Magic Porno ™ ’ „márkajelzés” a stúdión.

Elmetróztam Encihez és nem csalódtam: ott volt mindenki. Elmeséltem, hogy is jártam és mindenki jót nevetett Zsófi fantasztikus alakításán. Még jó, hogy nem akkor kapcsolok, amikor valami szart kell nyomogatnom magamba.

- Na, jó ideje mennem! – néztem az órára. Észre se vettem, hogy elfutott az idő. Az „okosak” tanultak, én meg az utolsó évkönyvet olvasgattam.

- Veled tartok. – állt fel Ákos is, aki velem együtt unatkozott.

- Jó, akkor holnap délben Zsóó.

- Itt leszek!

- Mit csináltok? – kíváncsiskodott Peti.

- Csajos napot. Este pedig vacsorára jöttök. – válaszoltam miközben ráncigáltam magamra a csizmám.

- Rendben. – egyezett bele a két fiú.

- Na, sziasztok! – léptünk ki az ajtón.

Az úton szokás szerint csendben voltunk, én a régi szép időkre gondoltam, amikor mi voltunk az álompár. Hogy ő mire gondolt? Sajnos, azt nem tudom leírni.

- Megérkeztünk. – álltam meg. Kivételesen azon az úton jöttünk, amelyikhez az „én lépcsőházam” van közelebb.

- Hát, akkor holnap este! – indult tovább Ákos.

- Ákos…- bátortalanul utána szóltam, ő pedig visszafordult. – Feljössz?

Szótlanul lépcsőztünk, szokás szerint rossz volt a lift.

- Itt lennénk. – álltam meg a tetőtéren.

Félre értések… Mi lenne nélkülük? El sem tudom képzelni. Remélem… igen csak remélni merem… ezt megúszom. Mármint nem a pornóst. Attól nem félek… Inkább mástól félek, de attól nagyon.